Itthon ülök, nézem a képeket, szépen lassan elemzem a tényeket, beugranak részletek miben élek, ember vagyok, én is érzek és tévedek.

Azok a legjobb barátok, akik tudják, milyen hülye vagy, mégis úgy döntenek,hogy mutatkoznak veled a többiek előtt.:$

Valaki voltál a szememben, helyed volt a szívemben, de akit most látok, az már nem te vagy, vedd már észre magad, mert én többet nem szólok rád, könnyekkel, ám mosolyogva, de megyek tovább.

A legjobb barátnő olyan fogalom, amiből a legtöbb csaj soha nem nő ki. De kérdezzetek meg egy pasit, hogy ki a legjobb barátja. Erősen el kell gondolkoznia rajta. Nem fogja azonnal rávágni. Egy csaj viszont azonnal rávágná. Lehet, hogy a pasasnak egyetlen név se jutna eszébe, legalábbis a "legjobb barátról" nem. A nők számon tartják az efféle dolgokat. A férfiak nem. Ne kérdezzétek, miért.

Mindig lesznek olyan emberek, akikről egyszerűen nem tudod elhinni, hogy valaha is barátok voltatok; és emberek, akikről azt, hogy valaha tudtál nélkülük élni!

Könnyes szemekkel állsz a nyitott koporsó előtt, s nem érted, miért mindig a jók halnak meg idő előtt, az Úr meg azt nem érti, hogy már majdnem elfeledted, miért kellett, meghaljon ahhoz, hogy rádöbbenj, szeretted..

*Régen azt gondoltam, hogy az a legrosszabb, ami történhet velem, ha egyedül maradok.
De ez nem igaz. Az a legrosszabb, ha olyanokkal vagyok körülvéve, akik között egyedül érzem magam.

- Neked csak az számít, hogy Én. Én. Én. Tudod mit?
Most én jövök. Úgyhogy fogd be, és figyelj rám!
Undok vagy velem, sértegetsz, és lefitymálod,
bármit is teszek, és mindig leszúrsz engem, vagy kiszúrsz velem.
- Tényleg? Hogyha ilyen rossz vagyok hozzád,
akkor miért jössz mindig vissza?
- Mert ilyen egy barát, hogy mindig mindent megbocsát.

Na igen. Igaz :(

A legfontosabb dolgokat a legnehezebb elmondani. Ha ezekről beszélsz, nevetségesnek érzed magad, hiszen szavakba öntve összezsugorodnak - amíg a fejedben vannak, határtalannak tűnnek, de kimondva jelentéktelenné válnak. Ám azt hiszem, többről van itt szó. A legfontosabb dolgok túl közel lapulnak ahhoz a helyhez, ahol a lelked legféltettebb titkai vannak eltemetve, irányjelzőként vezetnek a kincshez, amit az ellenségeid oly szívesen lopnának el. S ha mégis megpróbálsz beszélni róluk, a hallgatóságtól csak furcsálló tekinteteket kapsz cserébe, egyáltalán nem értenek meg, nem értik, miért olyan fontos ez neked, hogy közben majdnem sírva fakadsz. És szerintem ez a legrosszabb. Amikor a titok nem miattad marad titok, hanem mert nincs, aki megértsen.

*Azt mondd, amit mondanod kell, ne azt, amit mások szeretnének hallani.

Ha úgy érzed, te vagy a világon a legszomorúbb,
máris felderülhetsz, hiszen valamiben "leg" lettél.

Néha az életben, te találsz egy különleges barátot.
Valaki, aki megváltoztatja az életedet azáltal, hogy csak része annak.
Valaki, aki megnevettet addig, amíg nem tudod abbahagyni.
Valaki, aki meggyőz téged, hogy valóban van egy bezárt ajtó, ami csak arra vár, hogy kinyisd.
Ez az örök barátság.

:(

Ezernyi oldalt is tele tudnék írni, hogy elmondjam az érzéseim, de akkor sem értenéd, úgyhogy inkább szó nélkül megyek most el, csak egy apró hangot hagyva magam mögött...ahogy a szívem a földre zuhan és összetörik.

Hmm...

Ma:
Tök jó napom volt :)
Gyorsan eltelt meg minden, habár most egy kicsit fáradt vagyok.
Viszont a kémia pörgetett fel igazán...
Fannival kémia óra közepén elkezdtünk vitázni :)
De am kajak jó nap volt :D

De a tegnap nem!
Nagyon szar kedvem volt..és még a fiúk is... -.-"

Vajon?! : S

Nem bírom tovább? Néha azt hiszem jobb lesz, de nem igaz. Mindig ugyanolyan. Csak sírok és gondolkodok hogy igazán ki is szeret. És akkor azt gondolom mindenki becsapott ? senki nem szeret csak elhitetik velem? És lehet hogy ez az igazság ? ha megkérdezném ki szeret akkor sem mondanák meg az igazat. Mert az igazságot nem könnyű kimondani ?inkább hazudnak mert azt könnyeb kimondani. De abba bele sem gondolnak hogy a másiknak milyen nagy csalódás fogja érni. Mert mindenki csak magával foglalkozik. Nem értenek? nem tudhatják hogy milyen érzés. Talán még nem csalódtak senkiben. Lehetséges , hogy csak én vagyok ilyen hülye.

Nem akarok magamnak ilyen életet, de jobb belenyugodom. Nem lehetsz tökéletes, ha még annak is mondanak, de minden életben, mindenkinek az életében van annyi öröm, volt annyi öröm, hogy mindig mosolyoghasson. Csak emlékezni kell – de ha nincsenek emlékei az embernek, megértem miért nem mosolyog. Csak vissza kell gondolni, nem baj, ha egy remek emléket ismételgetsz magadban, nem - nem baj. De jó emléket, ez a fontos...

Igazad van mikor azt mondod gyerekes vagyok,naív és folyton csak álmodozom..de mond ez miért jelent problémát..nézz körül..ebben a világban?..még jó hogy álmodozom..hisz a valóság megrémít...gyerekesnek számítok mert nem veszek mindent komolyan vagy mert időnként belefér egy reményről szoló mese?..és naív?...nézzük csak meg jobban..naívitásom nem feltétlen rossz hisz a jót feltételezem..a gond az hogy csalódom mert a világ nem olyan jó mint ahogy gondolom gyerekes szívvel..nem olyan békés,barátságos..folyton résen kell lennem,folyton vigyáznom kell ..nehogy valaki még összetörje az álmamimat amit elképzeltem...

Az ember élete olyan mint egy befejezetlen könyv,mindig csak azt tudod mi volt eddig, mi volt az utolsó sorba leírva... De azt, hogy mi van a folytatásban vagy hogy mi maga a folytatás, nem tudhatja..hisz akkor íródik..abban az aktuális percben.. Mindenki reméli, hogy csupa jó dolgot dokumentálnak le a következő percben,hogy talán élete következő sora az, amire mindig is várt.. Bármi is vár rám,bármi jó vagy rossz szeretném nyugodtan átélni,szeretném úgy átvészelni hogy tudjam, senkit nem hagyok magára értetlenül, kérdésekkel, veszekedéssel elválva.. Hisz az ember, a körülötte élők világát átformálhatja,megváltoztathatja egyetlen jó vagy rossz dologgal is akár..a kérdés csak az hogy hogyan teszi mindezt.. Nem tudhatod mi vár rád..a következő percben,reggelen,kanyarban, sarkon..mi a következő amit meglátsz,felfedezel.. Ez olyan dolog amikor az ember egy ködös utcán halad a célja felé..az előtte lévő út olyan szürke és annyira sötét hogy nem lát semmit szinte..de mégis megy, egyre csak halad, mert tudja hogy a célja a ködön túl van. Néha látja a fel-fel tűnő alakokat,tárgyakat,eseményeket..de mennie kell, nem állhat meg.. Hisz ez így lett leírva,nem változtathatja meg a már leírt sorokat..s nem haladhat visszafelé, csak előre..

Aki állandó napsütésben él, az nem készül fel az esőre.

A hibáid megtanítanak arra, hogy jobban odafigyelj az életedre. Minden egyes hibád erősít Téged, és afelé hajt, hogy tökéletes ember legyél. De ha jól belegondolsz a hibáid sosem fognak megszűnni, mert így tökéletes az élet...tökéletlenül.

Ne feledd,hiába volt fájdalmas a tegnap,
a mai nap mosolyra derít mindenképp.

Nem mindenki azért megy el,mert elakar menni,
valaki azért megy el mert nincs értelme maradni.

Jááúú :D

Hmm...
Elég régen írtam már :)
A hét gyorsan eltelt hála istennek :)
Aztán most van ez a "vita".
Kicsit már elegem van belőle.
De még mindig nem akarok és nem is fogok velük kibékülni.
Szerintem engem is meg lehet érteni.
Mert az ilyen embereket nem nagyon bírom és nem is értem:D
Holnap meg Ingriddel tali.*-*
Szeretlek csajszi (:

És akkor azt mondtad, vége. Bár voltak baljós előjelek, de engem, talán, mert nem volt megfelelő az időpont, talán, mert nem volt illő az alkalom, váratlanul ért, és egyszerűen nem tudtam mit kezdeni vele. Méltósággal mondtad, és arra kértél, fogadjam el én is méltósággal, mert nem lehet rajta változtatni, meg nem is volna érdemes. De én nem tudtam elfogadni. (...) Annyira lekötötte a figyelmemet az igyekezet, hogy nem vettem észre: amit én veszteségnek vélek, az neked már nyereség. De amikor észrevettem, hogy az, és nem részegedsz meg tőle, hanem józan maradsz, és együttérzőn próbálod, ha nem is megszüntetni — mert megszüntetni nem szüntetheted meg —, legalább enyhíteni a fájdalmat, akkor észhez tértem, és attól kezdve hagytam, hogy segíts. Noha tudtam, ez a segítség már nem nekem szól, akinek még az vagy, aki voltál, hanem egy idegennek, aki már nem az neked, aki volt, de akivel együtt kell majd élnem, hogy te is ugyanolyan idegen légy nekem, és úgy gondoljak rád, mint valakire, aki volt, de már nincsen.

Honnan tudod, hogy ha valaki szomorú pedig mindig mosolyog? - Csak egyszer nézz rá akkor mikor nem beszél senkivel, egyedül ücsörög egy padon rengeteg emberrel körbe véve. Ha mosolyog akkor valóban boldog de ha csak szomorúan bámul maga elé tudni fogod a szemébe nézve, hogy milyen magányos is valójában.

='/

Elmentek egymás mellett,elfordultok..Majd egy apró könnycsepp fut végig az arcodon,és elgondolkozol azon,hogy jutottatok el idáig..hát vajon ,hogy két barát,két makacs.. két hülye..eldobta a barátságát örökre...

Tudod mindig fenn maradok alvás nélkül.
És magamon gondolkozom.
Hova tartozom mindörökké.
Kinek a karjába, idejébe és helyébe.

Piff. Paff. Puff. =/