~Te hogy gondolod ezt? Én nagyon bonyolult és problémás csaj vagyok… meg hisztis, féltékeny, és lökött. De nagyon tudok szeretni, és ha valakit szeretek, azt örökké szeretem. Csak van, akinek nem elég, ami én vagyok… de ez van, magamnál nem tudok, és nem is akarok se több, se kevesebb lenni. Én így gondolom, innentől rád van bízva, hogy megéri-e...

~Ha olyan kedvem van, tornacipőt veszek fel, ha éppen olyan, akkor magassarkút. Vannak kivágott és szolid felsőim. Van farmerom, cicagatyám és szoknyám. Ha nincs kedvem bíbelődni, akkor csak alapozót és spirált használok. Néha ki van vasalva a hajam, néha nem. Ha bal lábbal kelek, leoltok mindenkit, ha jobbal, akkor mindenkire mosolygok. Szerintem ez így tökéletes.

~El kell fogadni, hogy rettenetesen egyedül vagyok. Soha senkinek nem lesz az a tapasztalata, ami az enyém. Ha valakihez hozzáérek, megérintem, soha nem fogom tudni, hogy ő mit érez. Soha. És senki sem fogja tudni, hogy én mit érzek, mit gondolok, hogy nekem milyen a világ.*-*

But why?

Nem tudom ebbe mit nem lehet megérteni.
Hogy nekem ez kibaszottul szar érzés.
Én egy mondatot mondtam, teljesen kultúráltan megfogalmazva rá.
Ő meg szinte egy oldalt tele írt sértegetésekkel.
Amik hát nem estek valami jól.
Mégis mindenki őt védi.
Miközben egy normális mondatot mondtam?!
Ő meg áh...
És még lehet megint összejönnek??:O
Pont vele?
Miért nem hisz nekem?
Én ismerem hogy milyen.
Ő nem.
Pedig ilyenről aztán nem hazudnék.
Jó nem azt mondtam, hogy ne legyenek jóba és hogy utálja őt.
De hát mégis egy kicsit engem is értsen már meg valaki.
Egy kicsit álljon már ki értem valaki.
Vagy komolyan ennyire nem számíthatok senkire?=/
Kivéve 1-2 embert, mert tudom ők mellettem állnak. ♥

don't break it please.-->♥

Lépjél ki az életemből, nincs szükségem rád, Hogy mit rontottál el, majd rájössz évek múltán.

Nem csak egy voltál, a sok közül,
Adtam, ha tudtam, de a tettek közt elvegyül,
Hittem, bíztam, de csalódnom kellett,

Én tudd meg mindent megtettem, mi tőlem tellett.

Tényleg azt hittem barát, egy támasz az életemben, Te megváltoztál, és már más vagy az én szememben, Pedig én bíztam benned, ha rosszat szóltak megvédtelek, De te támadtál, hát én komolyan nem értelek.

Dance :)

Úristen tegnap.
Valami eszméletlen jó nap volt:)
De én is akarok táncolni:'(
2éve még mi is ott nyomattuk azon a színpadon :( *.*
De lehet megint lesz tánc.♥
Nagyon remélem :DD

Nem vagyok cicababa, köpök a világra, szarok a pénzre és a két színű kurvákra! Nem vagyok elkényeztetett, de megvan mindenem, nem vagyok bunkó, de ha kell megteszem! Nem szeretem ha elsőre állítanak véleményt rólam, nem szeretem ha lenézel, mert énsem teszem.

Biztos ismeritek, amikor látszólag minden rendben, de mégsem érzed az elégedettséget, a teljességet, valamire vársz, hogy megtörténjen, de csak peregnek a napok, és azt sem tudod, mi az. Telnek a napjaid, de nem éled az életed úgy igazán. Sajnálod az elmúlt évek jó dolgait, és vágyakozva gondolsz vissza rájuk, mint 'régi szép időkre'.*-*

Rájövök apránként, hogy nem bírom tovább. Nem tudok már hinni s remélni, remélni egy életen át. Nem tudom hazudni, hogy jól vagyok. Mosolyogni mindenkire...mikor belül meghalok...

Hibák, mind elkövetjük őket. Általában úgy kezdődik, hogy csupán jót akarunk, például titkolózunk, hogy megóvjunk valakit. Vagy kis távolságot tartunk attól a személytől, akivé váltunk. Néha nem is tudjuk, mekkorát hibáztunk, csak mikor már késő… Vagy időben észrevesszük, hogy jóvá tudjuk tenni. De minden hiba okkal történik, ezáltal megtanulod a leckét, amit máshogy sosem tanultál volna meg… Remélhetőleg többet nem követed el ugyanazt a hibát még egyszer.

Látod? Erről beszélek.
Érzések. Megmagyarázhatatlanok, mégis vannak.

A megbocsátás egy egyszerű szó, de annyira nehéz megtenni miközben megbántottak..

Cintiii ♥

Amúgy ma tök jó napom volt.
Egy busszal jöttem Cintivel.
Aztán délután visszamentünk Szolnokra.
Nagyon jó volt.
Megint sokat röhögtünk :)
De én már a szombatot várom*.*
Vigyázz Kécske megyünk ;D

Na igen...

Csak az számít másoknak,hogy mit mutatsz fel,hogy hogy nézel ki,hogyan viselkedsz.Senki sem gondol arra,hogy mit érzel,mi jár a fejedben.Nekik csak az számít,hogy honnan jöttél és nem az hogy hova jutsz el.Rád néznek és elítélnek,mert más vagy mint ők és ha más vagy akkor a szemükben senki vagy.De nézd majd meg őket tíz év múlva.Semmijük nem lesz és te,te majd azon fogsz gondolkodni ,hogy elítélhetnéd őket,de mégsem teszed,mert más vagy ,mint ők.

Én mostantól, csak egy átlagos lány leszek. Nem több. Nem több, és nem kevesebb. Nem várok el semmit, nem teszek semmit. Minden csak lesz, ahogy lesz. Ezentúl mindig a könyebbik utat választom, nem fogok küzdeni, nem fogom megmagyarázni a dolgokat, már nincs erőm, és igazából nincs is miért...Igen, legszívesebben most veled lennék, és csak nézném, de nem tehetem. Lemondok róla. El kell hogy menjek mellette az utcán. El kell, hogy felejtsem...Így kell lennie, jobb lesz..sokkal jobb. Ez mind nem baj,..hidd el hamar menni fog. Észre sem veszem és már elfelejthettelek...És majd vár rám valami új. Inkább mindent csak feledek. hamar eltelt ez az 1 év. Mindig mindenben, csak reménykedtem, aztán...itt vagyok, és már nem hiszek semmiben, elvesztegettem az éveim. Lehet, hogy kisgyerek voltam, és még mindig gyerek vagyok, de az ember igazából mindig is gyerek marad. Tudod, szerintem leszek elég erős, hogy kibírom nélküled. Minden elmúlik egyszer, a barátságok, a szerelem, az érzések. A szerelem csak egy szó, de ami alatta van teljesen más. Én máshogy szeretlek téged, mint eddig bárki mást szerettem, de ha fogok még ebben az életben szeretni valakit, az is csak egy szimpla szerelem lesz. Ugyanabban a mondókába foglak titeket sorolni. Sok mindent szeretek benned még mindig.Ki ne szeretne?...Vannak dolgaid, amikkel egy embert el tudsz taszítani, de alapvetően a legértékesebb ember vagy, akit ismerek...neked még sok dolgod van az életben. Remélem minden egyes célodat eléred.MINDEGYIKET. Most, hogy így visszagondolok, annyira jó lenne, ha én is tudtam volna segíteni ezekben. De nem így volt. Iszonyú nehéz lesz. Lehet, minden nap sírni fogok érted, sőt biztos, de nem akarom, hogy neked rossz legyen...

Szombat~vasárnap

Fhúú szombaton ott aludtam Zsófiéknál :)
Nagyon jó volt habár mikor oda értünk kicsit rosszul indult de aztán nagyon jól sikeredett.
Igaz azt már nem tudom (vagy éppen nem emlékszem) mi volt az este XDD
De van ilyen:$
Délután meg majdnem lekéstem a buszt :DD
De majd ismétlünk kivéve belőle 2 dolgot ;D

Akárki képes mosolyogtatni,sokan tudnak sírásra késztetni,de igazán különlegessé az tesz valakit,ha mosolyogtat,könnyekkel a szemedben!

Ha sírsz nincs aki lássa könnyeid. Ha fáj a szíved, nincs ki észre vegye fájdalmad. Ha boldog vagy, nincs ki lássa mosolyod.

Azok a barátaink, akiket elveszítettünk, nem a földben pihennek, hanem bent lakoznak a szívünkben.

Megtanulom a nevüket, a szívembe zárom őket, aztán elmúlik. Többé már nincs. Mindig magányosnak éreztem magam, mert a szívem nem tarthatta meg a kincseit.

Fuss el..vagy maradj itt és fogd meg a kezem..
ha maradsz,szoríts magadhoz és ne engedj el..

Akiket szeretünk, felruházzuk azzal a hatalommal, hogy szenvedéseket okozzon nekünk.

~..És mikor rám néznek az emberek, mindig megkérdezik: “Miért vagy olyan szomorú?” Honnan tudják? Miből látják? A szemem?A szemem hogy mondd el ennyi mindent? Hogy tanuljam meg elrejteni,ami fáj? Azt hiszem, mindenki meglátja rajtam, csak az nem, aki amúgy sem lát semmit...

Gyakran ringatjuk magunkat olyan álmokba, amikről valójában tudjuk, hogy sohasem valósulnak meg. reménykedünk, bár tudjuk hogy semmi remény nincs. Várakozunk, noha tudjuk hogy soha nem érkezik el a pillanat. Tudunk mindent, kivéve feladni a reményt.

Vannak pillanatok, amikor úgy érezzük,
hogy mindegy hol, de valahol máshol akarunk lenni.
Valahol nagyon messze.

Nem számít mi lesz,
sose fogsz engem
sírni látni.

Én csak táncolni akarok,
más nem igazán érdekel.

The music of my medications,
provide the energy.
The music is all
what I need.

Rosszul bántak velem,
nem voltam jó helyen,
félre értettek.
Én voltam Miss "így nem jó".
De ez nem húzott vissza
nem volt igazuk.
Mindig előítéltek,
alábecsültek.

Nagyon, nagyon kérlek
ha valaha is úgy érzed
semmi vagy
nekem te kibaszottul
tökéletes vagy.

Akkor nevetünk, amikor valami a legjobban fáj. Nevetünk, amikor mást nem tudunk tenni. A nevetés az egyetlen stratégia, ha kezd széthullani körülöttem a világ... Csak az olcsó pillanatok provokálnak könnyeket...

Köszönöm, mindenkinek aki gondolt rám ♥

200 *-*

Nyááá.
200. bejegyzésem ^^
Hát az durva :)
Amúgy ma egész tűrhető napom volt kivéve egy-két dolgot.
Pl a buszozást. :D
Hát azt kihagytam volna.
De amúgy jó nap volt.
Sok röhögés hülyülés, amilyen kell ^^

Akkor eszek, mikor unatkozok, fiúkba esek bele & túl naív vagyok, vannak legjobb barátaim & ellenségeim, dráma & emlékek, ez az életem ... csak egy átlagos tini vagyok :P

Attól, hogy nem akarod, a dolgok még megtörténnek. Tudom, hogy nehéz elfogadni egy fájdalmas veszteséget, amiről azt hiszed, a te hibád. Pedig nem te tehetsz róla. Néha olyan nagyon nehéz elengednünk azt, akitől azt várjuk, hogy majd mindig mellettünk lesz. Mégsem a te bűnöd, ha elveszíted azt a valakit. Ez a sors dolga. Vagy ha nem a sorsé, akkor arra az emberre kell hagynunk, aki miatt a fájdalmat érezzük.

Mikor megkérdezik mi a baj? Rávágod, hogy semmi. Miért hazudsz mindazoknak, kik melletted vannak és szeretnek? Miért félsz szavakba önteni? Vagy csak a választól félsz, amit a valóság válaszol és nem az álomvilág? Vagy félsz a válaszoktól, amik néha a fájdalmat követelik? Erre neked kell tudnod a választ, és akárhogy döntesz, a lényeg, hogy önmagad maradj, és a szíved diktálja a helyes utat.

Gyerekkorunkban félünk éjszaka, mert attól tartunk, szörnyek bújtak az ágyunk alá. Ahogy öregszünk, a szörnyek egész mások lesznek. Önbizalomhiány, magány, megbánás... és bár idősebbek vagyunk és bölcsebbek, rájövünk, hogy még mindig félünk a sötétben. Ha változtatni akarsz az életeden, akkor százezer lépés fájdalmával kell megküzdened. Elindulsz, egy lépés fájdalom. Továbblépsz, még egy lépés fájdalom, de ebben az egy lépésben hogyan lenne benne a százezer lépés fájdalma? A gyáva ember ettől az egy lépés fájdalmától fél. És racionális hazugságokkal próbálja megmagyarázni, hogy miért is nem teszi ...tovább ?meg. Mert aki fél, az elkezd kifogásokat gyártani, hogy megmagyarázza a saját szegényes lelki bizonyítványát. Ahelyett, hogy szembenéznénk azzal, mit tettünk magunkkal, elkezdjük sajnálni magunkat. Ami jajveszékelésbe fordul, majd marjuk magunkat, hogy lehettünk ilyen hülyék. De még mindig nem változtatunk.

Tudom milyen érzés egy jelentéktelen, depressziós embernek lenni. Hogy úgy érzed, te már sosem leszel egész, egy selejt vagy. És lehet gyógyul a seb, ami úgy fáj, de sosem fog teljesen eltűnni. Mindig ott lesz a heg, ami néha felszakad, és nagyon vérzik, és újra és újra eszedbe jut, honnan szerezted. És akkor jön valaki, aki a barátod, és mellette el tudod felejteni, legalább is addig, amig vele vagy hogy mi volt régen...de mikor a barátság már a számára nem barátság lesz, akkor egy új sebet ejt benned, és még a régit is felszakítja. És ilyenkor nem tudsz mit tenni. Csak leülsz, és végiggondolod, hogy van értelme van élni?

Ezernyi emlék, mely nyomot hagyott bennem. Sok millió szó, melyet felidézve könnyes lesz szemem. Csillagnyi mosoly, melyet ti szereztetek nekem..köszönöm Barátaim, hogy vagytok nekem.

Talán valóban születnek néha örök, és megbonthatatlan kapcsolatok. Egyesek tényleg rátalálnak arra az egyetlen emberre, aki jóban rosszban kitart mellettük. Ez az ember lehet egy házastárs, és ünnepelheted őt álomesküvővel. De az is lehetséges, hogy az az ember, akire egy életen át számíthatsz az, az az ember aki igazán ismer, talán még jobban ismer, mint te önmagadat, ő nem más, mint az az ember, aki melletted volt gyerekkorod óta.

Ott álltam a hídon. A híd korlátjára támaszkodva néztem a körülöttem nyüzsgő nyugodtságot. Mindenhol nevetgéléseket és vihorászásokat lehetett hallani, a nyugodt környezetet ők zavarták meg. Ők, akik néha felejthetetlen élménnyé teszik az egyszerű hétköznapjaimat, és szintén ők, akik néha elszomorítottak, és a földbe tiportak.

because of me.

Most jöttem rá, hogy valójában minden az én hibám.
Mindent én rontok el.
Csak eddig nem vettem észre.
Egy álomvilágban éltem.
És most "felébredtem".
Mennyi mindent is basztam el :((((

190

Fhuuhh :)
190 bejegyzés :D

Háát...
Mostanában egyre jobbak a napjaim.
Mondjuk azért még vannak rossz kedveim..
Főleg hogy most ez a vita is... :S
Nemtudom. :(
Hiányzik ami régen volt.
Azok az emberek meg minden.
Hiányzik az a "régiség" ami 3-4 héttel ezelőtt volt.
És hiányzik a nyári és a nyár előtti is. :(

9 nap :$ ^^

Ha hülyeség van, akkor benne vagyok...
Ha csavarogni kell, én ott vagyok...
Ha buli van, akkor nagykorú vagyok...
Ha a szívem kéne, az már másé...
Ha valami kell, megszerzem...
Ha valakit szeretek, azért bármit megteszek...
Ha a barátom vagy, mindig számíthatsz rám...
Ha beszólok, szólj vissza...
Ha szeretlek, az nem hiába van...
Ha azt hiszed ismersz, tévedsz...
Ha azt hiszed boldog vagyok, tévedsz...
Ha azt hiszed vége, még korán sincs...
Ha egoistának tartasz, tudd én tisztában vagyok a hibáimmal...
Ha választani kell, tedd azt...
Ha szólni akarsz, mond ki...
Ha kicseszel velem, visszakapod...
Ha azt hiszed haragszok, az a baj h nem tudok...
Ha azt hiszed ráérek, nincs időm még annyi se...
Ha lehet veled hülyülni, bírlak...
Ha nem megy, kár erőlködni...
Ha azt hiszed érdekel a pénzed, jó nagy hülye vagy...