Aki igazán szeret Vidám forgatag kellős közepén találkoztam vele. Magas szőke, sudár akár a jegenye. Szólt: -Kislány szabad egy táncra? Alig bírtam ki mondani: Igen! A zenekar éppen keringőt játszott. S minket elsöpört a tömeg szeme égő tűzként parázslott, mikor rám nézett. Tudtam éreztem már akkor, hogy abban a pillanatban megszerettem. Az éj úgy telt, mint egy csodálatos álom. Búcsúzáskor igy szólt : SZERETLEK! Egy esztendő eltelt gyorsan, s mi ketten sokszor találkoztunk, s kaptunk egy mástól forró csókokat. Azt hiszem boldogok voltunk, szerettünk egymást, még meg nem történt a tragédia. Egy fülledt nyári nappon a suliból haza felé tartottam, éppen az aszfalton mikor megpillantottam őt. ött velem szemben az uton, inteni akartam neki, de akkor vettem észre valamit. S nem emeltem fel a kezem. Kezét egy másik ismeretlen lány szorította. Ó milyen fájdalom volt ez nekem, éreztem könnyek futnak a szemembe. Hát igy szeret ő engem??!! Ezt tette velem?? Én inkább meghalok gondoltam magamba hiszen igy semmit sem ér az életem. A kanyarban feltűnt egy jaguár. Én véletlenül az útteste léptem. Többre nem emlékszem. Mikor magamhoz tértem nagy tömeg állt előttem csak éppen azt nem láttam kit a legjobban Szerettem. Akkor vettem észre, hogy egy test hever mellettem. Ő a hős, a bátor ki testével védelmezett engem. Alig volt benne élet félig már halott volt, de megszólalt: - Megkell mondanom az a lány a húgom volt. Szeme a végtelenbe merült szája mosolya húzodott, s nem tudta, hogy ő a halálal bírkozik. A fiúarcán egy könnycsepp jelent meg, gyengűlő kezével megfogta a kezem. Utolsó erejét összeszedve még egy mondatra. Gondolj magadba bármit én akkor is SZERETLEK!!!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése