Hm...

Nem vagyok tökéletes lány.
A hajam nem áll mindig jól és gyakran elbukom.
Ügyetlen vagyok,és néha összetörik a szívem.
Van,hogy veszekszem a barátaimmal és vannak napok,amikor semmi se sikerül.
De ha jobban belegondolok és egyet hátra lépek,akkor úgy érzem.
Hogy ez a különleges élet a valóság,és lehet.
De csak lehet,hogy szeretek tökéletlen lenni.

2010. november 13., szombat

Megtanultam, hogy az elköszönések mindig fájnak,
az emlékek -jók vagy rosszak-
mindig könnyeket csalnak a szemembe..
és hogy néha a szavak nem helyettesíthetik az érzelmeket.
Bejegyezte: dátum:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)