Megbocsátottam a megbocsáthatatlant,
megpróbáltam pótolni nélkülözhetetlen embereket
és elfeledni az elfeledhetetleneket.
Sokszor okoztam csalódást
és csalódtam olyanokban,
akiktől sosem vártam volna.
Szerettem és szerettek,
de sokszor el is utasítottak....
Előfordult olyan is, hogy szerettek,
de én nem tudtam viszontszeretni.
Felhívtam valakit csak azért hogy halljam a hangját, néha elég volt egy mosoly ahhoz hogy szerelmes legyek. Sokszor féltem, hogy elveszítek valakit, aki fontos számomra.. és el is vesztettem a végén. De túléltem, és még most is élek. Már nem csak túlélem a hétköznapokat, hanem megélem azokat. Mert az élet túl sokat ér ahhoz, hogy jelentéktelenné váljon..♥
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése