Vannak dolgok, amik csak úgy megtörténnek. Csak úgy mint a hóesés vagy a szél zugása, az emberi sorsokban is vannak olyan pillanatok, amelyek mindenképp bekövetkeznek, ha akarjuk, ha nem. És ráadásul pont abban a pillanatban, amikor legkevésbé várnánk.Azt hiszem vannak emberek, akiket nem hagyhatunk ki az életünkből, még akkor se, ha foggal-körömmel küzdünk is ellenük. Ránk találnak, küzdenek, foglyul ejtenek, szétszednek, de mára már tudom hogy nem másért teszik, csupán azért hogy egy jobban működő, életképesebb formába újra összerakjanak és aztán vigyázzanak ránk.Máig emlékszek az első találkozásomra egy ilyen angyallal, bár akkor szívből hittem hogy ördögfiokával van dolgom. Falakat húztam fel. Elfutottam, aztán a szemébe mondtam a szívem gondolatait. Mindhiába. Csak mosolygott és mellettem maradt. És végig vitte a célját. Emlékszek a félelemre, de ma már nem rémülök meg, ha valakitől a gonoszkodásaimért csak egy gyengéd mosolyt kapok válaszul.
Mert mára már megtanultam: ez az angyalok védjegye.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése