Arcodba temeted kezed a gondoktól meggyötörve,
fáradtan üldögélsz az asztalon a könyököd,
majd beletúrsz a hajadba, az ujjaid ökölbe,
a fájdalom marja lelked, de a szemed könyörög!
Sírni valakiért, sírni valami miatt,
átöleled a bánatot, hogy a fájdalmadat kiadd!
De ne szégyelld soha, ez nem a gyengeség jele,
ha az élet iskola, akkor ez az érző ember jegye!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése