Az a lány nem én vagyok.

~Furcsa érzések..talán nem is igaz talán...Nagyon szeretem,de félek hogy ő már nem...Egy eszköz lennék talán?? De az nem lehet, olyan szépen indult minden...Kavarognak bennem az érzéseim...És mint rút kis kacsa búsulok...Nézem tükörképem...Én nem kellek senkinek...Túl szépnek indult ahhoz, hogy igaz legyen...Igen is engem szeretnek.Fáj hogy mit gondolok... de mindenen áttörnek érzéseim,efelől vannak a gondok..Szeretem tiszta szívemből szeretem,és elveszíteni féltem...Félek egy új csalódástól, mert érzem azt már nem élném túl.Boldogan kelek, mert azzal a tudattal kelek hogy ő ott lesz és vár rám.De mi van ha mást vár??És engem már elfeledett...Mi van ha csak egy porszem voltam életében és az, hogy szeretlek nem jelentett semmit...?Mi van ha még porszem se voltam...? Hanem csak egy gondolat..És az a gondolat nem hagyott nála semmit..Bennem van a baj?? Vagy érzéseim már megint igaznak valósulnak??Én nem tudom mit higgyek..De amiket mondott az oly őszinte... Vagy csak megvakultam egy percre??Vakságom alatt kitudja hányszor mondott igazat?Én reménykedem hogy igaza volt, az hogy szeretlek,és hogy olyan jó lenne ha mellettem lennél, és a csók, mely megváltoztathat mindent,hozzá állás mely elfedhet mindent...Érzések...mér vagytok ti??Mikor nekem boldognak kéne lenni?! Boldognak mert megtalálta őt... És ha vak is voltam, de őt mindig láttam.. .Mert szeretem ŐT...