Hm...

Nem vagyok tökéletes lány.
A hajam nem áll mindig jól és gyakran elbukom.
Ügyetlen vagyok,és néha összetörik a szívem.
Van,hogy veszekszem a barátaimmal és vannak napok,amikor semmi se sikerül.
De ha jobban belegondolok és egyet hátra lépek,akkor úgy érzem.
Hogy ez a különleges élet a valóság,és lehet.
De csak lehet,hogy szeretek tökéletlen lenni.

2011. május 29., vasárnap


Hol van a mosoly? Hol a megértés? Mind otthon a ládafiában elzárva kuksol a sötétben. Várakozik. Pedig csak egy icike-picike mélyedés a szájszegletben, és kész a mosoly, mely életet ad, vidámságot sugall, és fényeket gyújt. Nevetés, kacaj, felhőtlen hahotázások. Hol halottam, vagy láttam utoljára? Már az emléke is megfakult
Bejegyezte: dátum:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)