Valaha mi voltunk a legjobb barátok. Nem volt olyan, hogy ő és én, csak olyan, hogy mi. Minden hétvégét együtt töltöttük, és néha a hétköznapokat. Soha jobbat tőle el sem tudtam képzelni mindaddig, amíg meg nem mutatta a másik oldalát. Azelőtt még csak össze se szólalkoztunk, de akkor egyszer sikerült úgy megbántania, hogy nem szóltunk egymáshoz. Nem volt könnyű, iszonyú nehéz volt. De túléltem és ma már egyetlen pillanatért vagyok hálás neki; azért a pillanatért, amikor összevesztünk. Az életben minden okkal történik. Amikor "elváltunk", találkoztam egy régi ismerősömmel, akit most már testvéremként szeretek. Általa megismertem még két olyan embert, akik tudom, hogy mindig igaz barátaim lesznek. Sose gondold azt, hogy a rosszabb időkben összedől a világ. Talán pont ez ad egy új kezdetet az életednek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése