Hm...

Nem vagyok tökéletes lány.
A hajam nem áll mindig jól és gyakran elbukom.
Ügyetlen vagyok,és néha összetörik a szívem.
Van,hogy veszekszem a barátaimmal és vannak napok,amikor semmi se sikerül.
De ha jobban belegondolok és egyet hátra lépek,akkor úgy érzem.
Hogy ez a különleges élet a valóság,és lehet.
De csak lehet,hogy szeretek tökéletlen lenni.

2011. június 5., vasárnap


Búcsú soraimat írom. Már biztos vagyok abban, hogy mit akarok. Az életem itt hagyom. Mindenkitől elköszönök ebben a pár sorban. Szeretném mindenkinek megköszönni, hogy mellettem volt nem hagyott cserben, tanácsokat adott stb... De mire te ezt a szöveget végig olvasod, addigra már hatottak bennem a gyógyszerek...

*Saját.*
Bejegyezte: dátum:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)