Ha ennyit ért két lány között a legfőbb érzelem, inkább nem lesz soha legjobb barátnőm.

milyen igaz:'o

"Mi jár a fejedben?" Most őszintén, írjam le, hogy mennyire rosszul érzem magam? Hogy legszívesebben sírva elmenekülnék ebből a világból? Hogy a számomra legkedvesebb embereknek is csak azt mondanám: jól vagyok; csak azért, hogy ne lássák rajtam, mennyire szeretnék örökre elrohanni innen? Még ezt sem tehetem meg, hiszen mindenki csak oltana, hogy sajnáltatom magam. Pedig senki sem tudja igazán, mi is a bajom. Nem ők járták végig ezt az utat, amin most én vagyok. Nem ők vannak a helyemben, nem ők látnak a szememmel, nem ők élik az életemet. Ezeket tényleg írjam ide, egy egyszerű weboldalra, hogy mindenki megtudja, és röhögjön rajtam, esetleg lájkolja? Nem, ezt semmiképpen nem te(het)ném meg. Ehelyett csak annyit írok: "rossz kedvem van. :S"

it's craazy.

Tegnap bementem a városba. Találkoztam Toncsival.
Előszőr csak a Pelóba voltunk. De nagyon mehetnékem volt..
Úgy volt, hogy a Hildre megyünk, aztán a Kossuth-on kötöttünk ki.
Majd vissza mentünk a Pelóba, mert majd' éhen haltunk.
Pizzát ettünk, aztán amikor leakartunk menni a wc-re
kétszer is beégtünk. xd
Aztán az elsőről fel akartunk menni az alaksorba.
Lifttel....2srác volt bent.
Mi bementünk a liftbe ők kijöttek és röhögtek.
Aztán nézzük, hogy benyomták a 3. emeletet és a 2. emeletet is xd
Fasza volt, ők meg röhögtek rajtunk. Mondjuk mi is magunkon.
Aztán kimentünk a parkba a szökőkúthoz. Áh csak kicsit lettem vizes.xd
Mondjuk annyira nem mint Kamilla. De azért jó nap volt:')

hm:S

Ordítanék, de nem tudok,
Sírnék, de nem bírok
Bíznék, de nem merek..
Megbízhatatlanok az emberek...
Hinnék neked,de a Kétség él,
egyből vigaszt nálam Kerestél,
óh, barátság, erre jó vagyok..
Elkeseredett lelket vigasztalok..
Segítenék, de annyit nem érsz,
becsaptál sokszor, de még remélsz,
Szememre hánytál minden hazugságot,
hogy én rózsaszínben látom a világot..
Elvártad,hogy oldjam meg a problémámat,
tegyem jóvá, a jóvátehetetlen hibákat,
Mondd meg , minek nézel engem?!
barátság most összetört bennem.
Ordítanék, de nem tudok..
Sírnék..de nem bírok..
Nem érsz talán annyit nekem,
hogy rád pazaroljam bármely Könnyem..
Nevettünk, sírtunk, de tovább már nem bírom..
Kár is tagadnunk, már rég meghalt a bizalom.
Óh barátság,mi lett belőled..
A múlt hibáit hiába kergeted..
Elrontottam valahol, amit jóvá tenni nem lehet..
Én tudom pontosan hol,de jobb, úgy sem lehetek.
Nézz előre, Keress mást, Ki segít majd rajtad.
Megváltoznom kevés, ahogy te akartad.
Ordítanék,de felesleges.
Sírnék, de nevetséges.
Elég ennyi.
De nem haragszom.
Más lettél. s már nem bírom..
íme a vallomás, nem tudom, hogy szép-e,
De remélem érezhető benne, egy barátság vége..

520.

~rosszkor születni, rossz időben, rossz helyre. talán ez volt a vétkem...

Nem lehettem kedvesebb, mikor átvertél engem,
Szlengem leszóltad és megaláztad a nevem.
Nekem nem kell ilyen barát, sem ismerős se semmi,
Ha nem tetszik valami, nyugodtan el lehet menni,
Csak ennyi, ha kell én is tovább lépek,
Bár kicsit még félek, mert emlékeim sem épek.

elhagyott a szerencse, bekopogott a bánat...

Ahj nem tudom: /
Annyira kétes érzések vannak bennem.
Tök vidámnak kéne lennem...
De nem megy. Kb a sírás kerülget: //
De lehet csak én vagyok ennyire érzékeny...
De nem tudom, faszom. :'(
Nekem most valamiért nem megy mosolyogni...
Nem megy nevetni :'/

Ha megtudtam volna mutatni, hogy mennyire megbántottál, már nem tudnál a szemembe nézni!

.. Most már tudom átvertél.. ami nem volt szép tőled.. de megbánod azt elhiheted.. én nem felejtek ..

Az életben lesznek olyan idők amikor nehéz lesz mosolyognod, de annak ellenére amit látsz, az összes fájdalom ellenére, meg kell őrizned a humorérzékedet. Tudnod kell mosolyogni azon a sok fájdalmon.

A szobámban ledőlök az ágyamra és bámulom a plafont, amíg rá nem jövök, milyen szánalmas, és kinyitom az éjjeliszekrényemen hagyott könyvet. Elmerülök a sztoriban: fiú és lány, egymásnak teremtve, időtlen szerelemben. Bárcsak beléphetnék a könyvbe és ott lehetnék örökké, hogy az ő életüket éljem.

Talán legszívesebb elmondanám. Elmondanám, hogy nem tudok másképp érezni és nem tudok felejteni. Őszinte lennék, nyílt kártyákkal játszanék és nem félnék attól, mit mondasz. De igazából félek. Iszonyatosan félek, hogy megint elrontom.

Ha az út, amelyen jársz, állandóan fájdalmat okoz neked, akkor az nem a te utad.

Van egy határ, ami után a barátaid, már nem a barátaid többé és amikor már tényleg csak egy dolog érdekel. Az, hogy elmenj...

úgyúgy;)

Mert magamat kigúnyolom, ha kell,

de hogy más tegye, azt nem tűröm el!

A régi barátok aranyat,az újak ezüstöt...és van amelyik szart se ér.:D

Újabb hónap, újabb évek, újabb mosolyok és könnyek, jön majd új tél, s lesz még új nyár, de olyan barát, mint te, sosem lesz más!

Félreteszem az érzéseimet, és mosolygok fájdalmam minden másodpercében.

Kapcsolj ki mindent, fogjál egy papírt,

Írd le mit érzel,csak ne használj radírt.

Sajnálom... Te akartad, elvesztettél, lehet hogy most nem érdekel... és szarsz rá, de hónapok múltán hiányozni fog "az a hülye lány" ...;)

Miért akkor fogynak el a szavak,

amikor leginkább kellenének,

Miért akkor tűnsz el egyből,

amikor igazán szükségem lenne rád?

Mosollyal az arcomon beintek a világnak.

500. bejegyzés*-*

Néha lecsukom a szemem, de már semmit nem érzek, az álmom elveszett és én is lassan elvérzek..

Azt mondják, a jó barátok hosszú időt tudnak úgy eltölteni, hogy ne beszélnének egymással vagy ne látnák egymást, mégsem kérdőjelezik meg a barátságukat. Ez az a fajtája a barátságnak, amely olyan mintha épp tegnap láttátok volna utoljára egymást.

A jó barát, ha nem is mutatod, látja, hogy rossz kedvű vagy. Az igaz barát ilyenkor nem kezd el kérdezgetni, hanem átölel, vagy megfogja a kezed és elmondja, hogy minden rendben lesz.

Emlékszel? Mikor még mindent elmondtunk egymásnak? Mikor még a legjobb barátok voltunk? Ez már elmúlt. . kihült a barátságunk. . Hogy miért? Nem értem. De én úgyérzem minden tőlem telhetőt megtettem. . sajnálom. .

Egy sebet be lehet kötözni, egy törött csontot sínbe lehet rakni, de ha nem törődnek az emberrel, azt nem lehet utólag helyre hozni...

Mindig gyengének éreztem magam, hogy nem tudok csak így továbblépni.

Itt az emberek szenvednek nap mint nap,
neked anyuci a segged alá mindent oda rak..

Itt minden képlékeny, az elmúlt két hétben a barátokban megbízni már végképp nem.

Semmi sem jó így, semmi sem vigasztal,
Van annyi érzés mi felkavar.

Már tudom, kell egy pókerarc, azzal mindent eltakarsz...

A képek mindent tudnak, legjobban azt, amit leginkább próbálok elfelejteni.