Ordítanék, de nem tudok,
Sírnék, de nem bírok
Bíznék, de nem merek..
Megbízhatatlanok az emberek...
Hinnék neked,de a Kétség él,
egyből vigaszt nálam Kerestél,
óh, barátság, erre jó vagyok..
Elkeseredett lelket vigasztalok..
Segítenék, de annyit nem érsz,
becsaptál sokszor, de még remélsz,
Szememre hánytál minden hazugságot,
hogy én rózsaszínben látom a világot..
Elvártad,hogy oldjam meg a problémámat,
tegyem jóvá, a jóvátehetetlen hibákat,
Mondd meg , minek nézel engem?!
barátság most összetört bennem.
Ordítanék, de nem tudok..
Sírnék..de nem bírok..
Nem érsz talán annyit nekem,
hogy rád pazaroljam bármely Könnyem..
Nevettünk, sírtunk, de tovább már nem bírom..
Kár is tagadnunk, már rég meghalt a bizalom.
Óh barátság,mi lett belőled..
A múlt hibáit hiába kergeted..
Elrontottam valahol, amit jóvá tenni nem lehet..
Én tudom pontosan hol,de jobb, úgy sem lehetek.
Nézz előre, Keress mást, Ki segít majd rajtad.
Megváltoznom kevés, ahogy te akartad.
Ordítanék,de felesleges.
Sírnék, de nevetséges.
Elég ennyi.
De nem haragszom.
Más lettél. s már nem bírom..
íme a vallomás, nem tudom, hogy szép-e,
De remélem érezhető benne, egy barátság vége..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése