néha olyan jól esik sírni egy kicsit.. behúzni a függönyt, ráülni az ágyra, felvenni a fejhallgatót, kikapcsolni a külvilágot, zenét hallgatni, közbe nézni ki az ablakon és sírni. hol a szerelem, hol a csalódottság, hol a kudarc, hol a magány, hol egyszerűen csak az élet miatt. nem zokogni, csak könnyezni. kiereszteni magadból azt amit érzel, tisztázni a dolgokat. kibékülni azzal, aki (és ami) benned van. majd letörölni a könnyeid, megnyugodni s tudni, hogy soha nincsen soha!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése