Az a lány nem én vagyok.

Szíved már nem ragaszkodik úgy hozzám,mint máskor.
Tudom,hogy már lassan minden hiába.
De bocsáss meg,így talán könnyebben fulladok a magányba.
Soha senki nem volt még ennyire fontos nekem.
De megöl az érzés,hogy tudom elvesztettem.
Nemrég még éreztem
,ahogy mellettem veszed a levegőt,
ahogy megölelsz.
És átölelsz szeretőn vigyázva rám.
És most hirtelen minden összedőlt!?
Nem tudnálak,nem tudlak elengedni Téged.
Rólad szól minden ami még éltet,minden ami a boldog élet.
Bárcsak visszapörgethetném az időt,a perceket.
Sajnálom, szerettelek,szeretlek Téged.