-Saját.-
Hm...
Nem vagyok tökéletes lány.
A hajam nem áll mindig jól és gyakran elbukom.
Ügyetlen vagyok,és néha összetörik a szívem.
Van,hogy veszekszem a barátaimmal és vannak napok,amikor semmi se sikerül.
De ha jobban belegondolok és egyet hátra lépek,akkor úgy érzem.
Hogy ez a különleges élet a valóság,és lehet.
De csak lehet,hogy szeretek tökéletlen lenni.
A hajam nem áll mindig jól és gyakran elbukom.
Ügyetlen vagyok,és néha összetörik a szívem.
Van,hogy veszekszem a barátaimmal és vannak napok,amikor semmi se sikerül.
De ha jobban belegondolok és egyet hátra lépek,akkor úgy érzem.
Hogy ez a különleges élet a valóság,és lehet.
De csak lehet,hogy szeretek tökéletlen lenni.
2011. május 19., csütörtök
Beforratlan sebek....
Nem is tudom mit írjak. A fejemben a gondolatok sora cikázik. Hogy már lelkem világának sebei kezdenek beforrni, de mégis van egy nyomasztó érzésem. Érzem, hogy ez nem valami jó és nem kellemes dolog lesz. Talán a varratok újra felszakadoznak?! Lehet, hogy csak egy szó miatt, lehet csak egy emlék miatt. Nem tudom. Mi közben e pár sort írom megint elkapott a fájó érzés. Szívem, lelkem fáj, sajog. Nincs senkim, kivel mindent megoszthatok. Talán 3-4 ember kiről tudom, hogy történjen bármi, vagy legyek bárhogy, velem lesznek, mellettem maradnak, s nem hagynak cserben. Szóval szeretném nekik ezt megköszönni. Lehet már nem sokáig leszek köztük, lehet, hogy még bő hatvan évig is itt leszek. Sajnos ezt nem én döntöm el. De azért szívesen kívánnám, hogy bárcsak lennék egy robot aki a rosszat nem érzi, csak a jót...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése