Néha mikor kedvetlen vagyok, vagy esetleg bunkó nem érted hogy miért...Ha megkérdezed,hogy mi a baj? azt mondom semmi. Nem akarom elmondani mi bánt, mert miattad vagyok szomorú... Nem tudod hogy min megyek keresztül... A sok átsírt éjszaka érted...csak mert annyira szeretlek, és nem akarlak elveszíteni... mert sokszor érzem úgy hogy eljött az idő, és itt hagysz egyedül... Mindig eszembe jutnak a szavak, a mondatok amiket mondtál, hogy bízhatok benned... nekem ezek csak szavak..és nagyon félek...Neked biztos nem fájna, hamar eltudnál feledni és boldogan élnéd tovább az életedet, miközben én naponta gondolok rád,és szinte csak te tudsz járni a fejemben, és azok a régi emlékek...már számtalanszor megbántottál, de én még ennek ellenére is szeretlek és ha elmennél nem tudom mi lenne velem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése